|
|
A következő három évben mintegy 400
embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21 668
személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt internáltak. Mindezt az
amnesztia ígérete után, és úgy hogy a résztvevők jelentős része
elmenekült az országból. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak,
megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút is. Az 1957. évi 4.
törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a
halálbüntetés kiszabását. (Lásd: Mansfeld Péter kivégzése!) A szovjet
hadsereg által elfogottak közül további többszáz főt szovjet hadbírósági
eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió
kényszermunkatáboraiba deportáltak.
1958. június 9. és 15. között zajlott le az úgynevezett Nagy Imre-per.
Nagy Imre volt miniszterelnököt, Gimes Miklóst és Maléter Pált halálra
ítélték, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Donáth Ferencet 12
évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Vásárhelyi
Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélték. 16-án hajnalban Nagy Imrét,
Maléter Pált és Gimes Miklóst a budapesti Gyűjtőfogház udvarán
kivégezték. Holttestüket a börtön udvarán a legnagyobb titokban
bebetonozták.
|
 |
