|
1976. március 15-én születtem
Budapesten. Szüleim pedagógusok. Édesapám, dr. Kovács Etele a
Testnevelési Egyetem oktatója. Édesanyám, Végh Valéria nyugdíjas
általános iskolai tanár. Két testvérem van, Attila bátyám középiskolai
tanár, míg nővérem Anita, könyvtárosként dolgozik. 2002 januárjában
végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem szakán. Jelenleg
a Károli Gáspár Református Egyetemen tanítom a két világháború közötti
eszmetörténetet. Egyetemi éveim alatt kapcsolódtam be a hallgatói önkormányzatok tevékenységébe. 1998-tól két évig töltöttem be az ország legtöbb hallgatóját tömörítő önkormányzat elnöki tisztségét (ELTE BTK), majd az ELTE minden diákját képviselő testületét vezettem. 2000 januárjától az országos hallgatói érdekképviselet, a HÖOK elnökségi tagjává választottak. Elnökségi tagként a szervezet felsőoktatás politikai stratégiájának kidolgozása és képviselete volt a feladatom. Ezen feladatom kapcsán vettem részt számos, a HÖOK által jegyzett szakmai anyag elkészítésében, amelyek felölelik a magyar felsőoktatás legfontosabb kérdéseit (diákhitel, kredit-rendelet, hallgatói juttatási rendszer, felsőoktatási törvény-módosítás). Mint a HÖOK delegáltja, tagja voltam hazánk felsőoktatásának olyan meghatározó intézményeinek, mint a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) és az Országos Kredit Tanács (OKT). Állandó meghívottként vettem részt a Parlament Ifjúsági és Sport Bizottságának, valamint az Oktatási és Tudományos Bizottságának a munkájában. A közélet és a magyar sorskérdések már gimnáziumi éveim alatt is intenzíven foglalkoztattak, amelynek egyenes következménye volt, hogy a MIÉP alakulását követően 1994 elején beléptem a Magyar Igazság és Élet Pártjába. Az egyetemi éveim alatt megszerzett vezetői, illetve szakmai tapasztalataimat és kapcsolatrendszeremet használtam fel a Jobboldali Ifjúsági Közösség létrehozásában, amelynek elnöki tisztségét két éven keresztül láttam el. 2003 októberében a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökévé választottak. A Mozgalom vezetése hihetetlenül nagy feladat és felelősség volt, de egyben nagyon sok öröm forrása is. Az országot járva szinte mindenhol tapasztaltam az emberek szeretetét és a most felnövő, jobboldali ifjúságba vetett hitét. Feladatunknak éreztük, hogy a rendszerváltozás idején, illetve utána eszmélő fiataloknak a nemzeti, keresztény politikában betöltött aktív, lendületes szerepét fenntartsuk, és lehetőség szerint gyarapítsuk. A 2006-os országgyűlési választásokon induló MIÉP-Jobbik a Harmadik Útnak társelnöke lettem. A Jobbik Magyarországért Mozgalomban 2006 őszén lejárt az elnöki megbízatásom, s a párt novemberi 25-ei Kongresszusán alelnöként szavazott nekem továbbra is bizalmat a tagság, mivel az elnöki tisztségre nem fogadtam el a felkéréseket. |
|
