|
Clemenceau később döbbent rá:
"határtalan ezeknek a románoknak a szemtelensége. Gyáván cserbenhagytak
bennünket, és ezek után azt kívánták, hogy foglalkozzunk velük. Ez már
mégiscsak sok."
Még Lenin, az irántunk rokonszenvet nem tanúsító internacionalista
politikus is rideg összegzéssel több művében is kitér ezekre a
kérdésekre a maga módján: " A háború Németországra,
Ausztria-Magyarországra... a versailles-i békeszerződések útján olyan
feltételeket kényszerített, amely ezeket a fejlett népeket gyarmati
függőségbe jutatta; nyomorra, éhínségre, pusztulásra kárhoztatta,
megfosztotta őket, amelyek között még egyetlen civilizált nép sem élt...
Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok,
mészárosok békéje volt, mert kirabolták és feldarabolták Németországot
és Ausztria-Magyarországot....Javasoljuk a versaiiles-i szerződés
felülvizsgálatát. Ha majd a szocializmus győzedelmeskedik, az illető
országhatárokat a népek akaratának megfelelően újra kell rendezni."
Weterlé abbé 1921. június 17.-én a francia képviselőházban kijelentette:
" Bizonyos vagyok benne, hogy a népszavazás esetében sem a románok, sem
a szerbek nem kapták volna meg a szükséges szavazatok 1/3-át sem...."
H.A. Heydt mondta New Yorkban: " Ha még hiszünk az igazságban, a jogban,
és szent nekünk a keresztény erkölcs, akkor kötelességünk harcolni
Trianon ellen..." |
|